in ,

Imádom!Imádom!

Az öngondoskodás létszükséglet, de csak ha jól csináljuk!

Mostanában rengeteget hallunk, olvasunk az énidő és a self-care (önmagunkkal való törődés) fontosságáról, olyannyira, hogy már azt sem tudjuk, mihez fogjuk, ha akad fél óra szabadidőnk. Holott az utolsó, ami hiányzik a 21. századi életünkből, az még egy dolog, ami miatt stresszelhetünk.

Tudunk ma még pihenni, kikapcsolódni? Egyáltalán, mi számít ma pihenésnek? Az énidő fogalmának lényege, hogy szünetet tartsunk, ami után kipihentebbnek, boldogabbnak, nyugodtabbnak érezzük magunkat. Az, hogy ezt milyen aktivitással – vagy épp teljes semmittevéssel – érjük el, mellékes. Csak a végeredmény számít. Ahhoz viszont, hogy ne pazaroljuk el a magunkra szánt értékes perceket, órákat, érdemes néhány szempontot figyelembe venni.

1. Tartózkodjunk a túlzásoktól!

x Promóció

Rossz hírünk van: egy teljes doboz jégkrém felhabzsolása nem számít öngondoskodásnak, ahogyan az sem, ha a fél fizetésünket elverjük röpke egy óra alatt a közeli ruhaboltban olyan holmikra, amit aztán soha nem fogunk viselni. Az önmagunkra fordított idő lényege ugyanis az, hogy hosszú távra vértezzen fel bennünket, hogy a jó hangulat, amit általa elértünk, minél hosszabb ideig kitartson. A fentiekhez hasonló túlzások azonban csak pillanatnyi örömet adnak, amelyet villámgyorsan követhet a megbánás és a lelkiismeret-furdalás.

2. Ne gondoljuk és ne tervezzük túl!

Ha az énidő extra feladatként szerepel a listánkon, rossz úton járunk. A kikapcsolódást nem szükséges megszervezni. Ne vegyünk magunkra azt a nyomást, hogy a szabadidőnket valami igazán trendivel, Instagramon megoszthatóval kell eltölteni. Mindannyian mások vagyunk: van, akinek az jelent feltöltődést, ha gyönyörűen dekorált muffinokat süt, másnak viszont az, ha csak békében elüldögélhet a kanapén, vagy sétálhat egyet a környező utcákon.

3. Ne a lemaradásainkat igyekezzünk behozni!

Az énidő nem feltétlenül jár cselekvéssel. Nem számít önmagunkkal való törődésnek, ha hajnalig daráljuk az éppen aktuális sikersorozatot, amiről mindenki beszél, de mi még nem láttuk. Sőt, még az sem, ha intenzív edzéssel próbáljuk bepótolni az elmulasztott korábbi pilates órákat, főként, ha szenvedünk közben, és utána úgy érezzük magunkat, mint a kifacsart felmosórongy.

4. Derítsük ki, mi tölt fel bennünket a leginkább!

Az énidő nem lehet kimerítő, nem lehet fárasztó. Amint korábban írtuk, a lényeg, hogy a pihenés után megnyugodva, mentálisan és lelkileg megerősödve folytathassuk a mindennapi kihívásakkal való küzdelmeinket. A vizualizáció jó módszer lehet annak kiderítésére, mire is van szükségünk. Képzeljük el, mit csinálnánk az adott időben a legszívesebben, lássuk magunkat, miközben csináljuk, majd azután is, hogy befejeztük. A vizualizációval hatékonyan magunk elé vetíthetjük, milyen hatással is lenne ránk az adott tevékenység. Ha feltölt, csináljuk, ha merít, hanyagoljuk, keressünk valami mást!

5. Értsük meg az énidő fontosságát!

Az öngondoskodás nem lustaság, hanem létszükséglet. Legalább ugyanolyan fontos – vagy sok esetben még fontosabb is – mint a mosás, a bevásárlás, illetve egyéb hétköznapi teendőink. Ne legyen hát rossz érzésünk, ha magunkat olykor előnyben részesítjük a házimunkával vagy a munkahelyi e-mailekkel szemben.

x Promóció
x Promóció

Nem elég a jó futócipő!

Igyunk sokat, de mit?