Számos tényező növeli a szakítás kockázatát, ám ezek természetesen nem tekinthetők fekete-fehér igazságoknak minden egyes pár esetében. De talán érdemes elgondolkodni rajtuk.
A szakítás kockázati tényezőinek megértése lehetőséget nyújt egy jobb és tartósabb kapcsolat kialakítására. Épp ezért kutatják a pszichológia tanszékek már évek óta az elválásokhoz vezető döntéseket, a szakítás előjeleit. Íme, ezek a tudósok szerint a leggyakoribbak!
A pozitív illúziók hiánya
Egy kapcsolat akkor szárnyal igazán, ha törekszünk arra, hogy mindig a jót lássuk meg hamarabb a másikban. Ha képesek vagyunk hosszú távon is felölteni azt a rózsaszín szemüveget. Ha pozitívan elfogultak vagyunk egymás iránt, nagy eséllyel lesz jövője a kapcsolatnak.
Az elkötelezettség hiánya
Ha az egyik vagy mindkét félben folyton ott motoszkál a bizonytalanság abban, hogy a jövőt a másikkal tervezi-e, az eleve nagyon nehézkessé tehet egy kapcsolatot. Ilyenkor azt érdemes leghamarabb feltárni, hogy az elköteleződésre való képtelenség belőlünk fakad-e, vagy egyszerűen a másik személyisége olyan, hogy nem látnánk magunkat vele szívesen a jövőben.
Az önfeltárulkozás hiánya
Nem nyílunk meg és nem osztjuk meg gondolatainkat és érzéseinket a másik féllel. Tipikus. Ez jó sok szöget jelent a párkapcsolat koporsójába. Itt ismét az okokat érdemes megkeresni, és megválaszolni a kérdést: mitől félünk?
Túlzott hit a sors kezében
Ha valamelyik – vagy mindkét – fél erősen hisz az eleve elrendelésben, illetve abban, hogy aminek működnie kell, az úgyis menni fog, ami meg nem megy, azt kár erőltetni – na az egyenes út a szakításhoz. A párkapcsolatok ugyanis nem élnek túl befektetett munka nélkül.
Alacsony pozitív érzelmek a mindennapi beszélgetések során
Ha kevés szeretet és érdeklődést mutatunk egymás iránt, előbb-utóbb az egyik fél sérülni fog, felismeri ezt, és kiszáll a buliból és szakítás a vége.
